Magyarországon az a baj, hogy a vállalkozók többsége autodidakta módon, a saját és a környezetének kárából okulva kénytelen beletanulni a vállalkozósdiba – véli Vertán György, a Tigra Kft. ügyvezető igazgatója.
Az 1974-ben született Vertán György 1996-ban megalakította a Tigra Kft.-t, amelynek tulajdonos ügyvezetője. A 40 főállású – alapvetően az ELTE programozó matematikus vagy a BME informatikus szakán végzett – szakembert foglalkoztató cégcsoport tavaly több mint kétmilliárd forintos forgalmat bonyolított.
Hogyan lett kutatóból vállalkozó?
A családban mindenki programozó matematikus volt: kutatóintézetben dolgozott, egyetemen tanított és a szakmai sikert tartotta a legtöbbre. Én voltam az egyetlen, aki vállalkozó lett. Emiatt sokáig fekete báránynak számítottam otthon.
Mikor változott ez meg?
Amikor Kanadában két rokonom is áldozatul esett az egyik nagy távközlési cég leépítésének. Mindenkinek világos lett, hogy az alkalmazotti lét sem jelent abszolút biztonságot. Ráadásul lassan a Tigra Kft. szakmai eredményeit is elismerték otthon.
A matematikusok általában nem a vállalkozókedvükről híresek…
Még az ELTE programozó matematikus szakára jártam, amikor láttam, hogy a diákoknak szükségük van olcsó fénymásolásra. A megélhetés miatt kezdtem a vállalkozásba: először a kollégiumokban, később az egyetemeken üzemeltettünk fénymásolókat. Ma tíz fénymásoló szalonunk van és ezzel piacvezetők vagyunk a felsőoktatási intézményekben. Időközben észrevettem, hogy rendkívül tehetséges programozók vannak a környezetemben, akiket itthon akkor még rosszul fizettek meg. Két lehetőségük volt: vagy itthon maradnak, vagy – mivel nyugaton is keresettek voltak – jó pénzért külföldre mennek. Innen jött az ötlet: ha kint szükség van a jó programozókra, és itthon olcsón, nagyon jókat lehet találni, akkor meg kell próbálni hazahozni a munkát.
Nem félt, hogy a multik egyszerűen kinevetik?
Szerencsére nyugaton sokkal tisztábban lehet üzletet kötni, mint itthon. Ott nem számít a barátság, a kapcsolat és más egyéb dolog. Elég, ha az ember meg tudja győzni a partnerét arról, hogy szakmailag megfelelő. Mindig azt javasoljuk, próbáljanak ki minket: először ingyen is hajlandók vagyunk elvállalni egy komolyabb próbamunkát. Mivel Finnországban a Nokiánál rendkívül jó hírük volt a már ott dolgozó magyar programozóknak, először onnan sikerült hazahoznunk munkát.
Hogyan választ munkatársakat?
Eleinte csak barátokból állt fel a csapat, de ragaszkodtam ahhoz, hogy kizárólagos tulajdonos maradjak. Ketten ezért elmentek a cégtől, de a többiek elfogadták ezt: mindenki azzal foglalkozik, amihez ért. Én a munkát szerzem, ők programoznak. Külön előny, hogy a törzsgárda tagjai, az egyetemi ismeretség okán, egymással is több mint tíz éve jóban vannak. Akkor kellett nyitni, amikor 30 fölé emelkedett a létszám: a műszaki egyetem kollégiumait, klubjait támogatva, igyekszünk mindig pályakezdőkkel erősíteni, lehetőleg úgy, hogy félállásban, már a diákévek alatt megismerjük a kiválasztottat. Amiatt járom ezt az utat, mert az ELTE-n és a BME-n még mindig elitképzés folyik, a friss diplomások pedig dinamikusak és kreatívak.
Szakemberek szerint a barátokat a legnehezebb irányítani…
Pontosan meg kell beszélni a követelményeket, az esetleges konfliktusokat pedig fel kell vállalni. A barátság miatt talán még könnyebb őszintén és nyíltan fogalmazni. Még 2000-ben az egyik legjobb barátommal fordult elő, hogy megfeleztem a fizetését, mert elkezdett munkaidőben tőzsdézni, amit a többiek szóvá tettek. Két hónap múlva maga jelentkezett, hogy ismét teljes erővel dolgozik – más kérdés, hogy az eltelt öt évben a tőzsdén tehetőssé vált, de a régi programozó szenvedélyének hódolva a mai napig nálunk dolgozik.
Miként vészelték át az internetes luftballon 2001-es kidurranásával keletkezett iparági visszaesést, ami, főként a kisebb cégek körében, tömeges csődökhöz vezetett?
Nagyon kemény időszak volt: másokhoz hasonlóan gyakorlatilag mi is munka nélkül maradtunk. De az, aki a nulláról építette fel a cégét, foggal-körömmel harcol, hogy megmentse azt. Mivel tudtam, hogy a Tigra igazi értéke a programozógárdában rejlik, minden megtakarításomat feláldozva, kölcsönökhöz folyamodva, a teljes állományt – a régi fizetéssel – megtartottam. Pedig olyan is volt, amikor az irodában pingpongoztak az emberek. De, hogy hasznosan teljenek a napok, egyetemi oktatókat megfizetve, jó néhány tanfolyamot is szerveztünk, ami később előnyt jelentett számunkra. Miként az is, hogy amikor a piac magára talált, a mi ügyfeleinket a megszokott gárda szolgálta ki.
Ma melyek a Tigra meghatározó üzletágai?
Egyetemi fénymásoló szalonok, a programozás – amit a telekom- és banki szektor mellett az államigazgatás számára is végzünk – és a számítógép-kereskedelem. Utóbbinál kizárólag a nagyvállalati szektor és az államigazgatás felé fordultunk, a központosított közbeszerzésben érdekelt húsz cég közé is bekerültünk. A programozás kapcsán Finnországról ma már Németországra helyeződött át a hangsúly: jelenleg a Deutsche Telekom a legnagyobb megrendelőnk.
Hogyan alakította a növekedési stratégiát?
Magyarországon az a baj, hogy a vállalkozók többsége autodidakta módon, a saját és a környezetének kárából okulva kénytelen beletanulni a vállalkozósdiba, aminek gyakran még a magánéleti oldalon is meg kell fizetni az árát. A fénymásolópiacon én is autodidakta módon indultam el, de szerencsére Budapesten, az egyetemi piacon viszonylag hamar monopolhelyzetbe kerültünk. Így ma már nem nekünk kell jelentkezni, hanem a felsőoktatási intézmények keresnek meg minket. Megtapasztaltam azt, hogy egy bizonyos méretet átlépve szinte maguktól jönnek az üzletek, de ehhez meg kell őrizni a minőséget. Innen kezdve tudatos volt a növekedés: nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a programozó- és a számítógép-üzletág is ki tudja nőni magát.
Miként építette fel a belső szervezetet?
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert testközelből láthatjuk több sikeres multinacionális megrendelőnk működését, és ebből tanulva igyekszünk kialakítani egy saját modellt. Tanulságos, hogy a nemzetközi cégek annyira szervezettek, hogy gyakran sokkal kevesebb zsenivel, jóval nagyobb fluktuációval is jobban működnek, mint egy önerőből felépült magyar középvállalkozás. Ezekből a tapasztalatokból ered például a munkák dokumentálása és az a szakmai szerveződés, ami a felelősségi körök kijelölésével is együtt jár. Igaz, a programozóktól ezek idegen dolgok, de a gazdálkodás sikeréhez mégis elengedhetetlenek.
Milyen érzés az, hogy a Tigránál jól keresnek az emberek?
Nagyon jó volt látni, hogy harmincéves kora előtt, önerőből, nagyjából mindenki lakást vásárolt.
Miként fogalmazná meg az ars poeticáját?
Őszintén gondolom azt, hogy érdemes korrektnek lenni, hogy nem szabad eljátszani a becsületet. Hiszem, hogy csak a legtehetségesebb embereket érdemes felvenni, még akkor is, ha az informatikában sok a nehezen kezelhető zseni. Éppen ezért az ELTE és a BME mellett néhány speciális matematikatagozattal rendelkező gimnáziummal is szorosabb kapcsolatot fogunk kialakítani, a hosszú távú utánpótlás érdekében.
Forrás: SG.hu
